![[info]](http://l-stat.livejournal.com/img/userinfo.gif?v=92.1){kind=small}
- Az ember nem tulajdon - a másik feletti hatalomra törni senki javát nem szolgálja (az időtálló értékek mércéjével mérve)
- Attól, hogy a világban vannak rossz dolgok, nem kell rá igent mondani. (is-ought fallacy)
- Nem kell a gyávaságot dicsőséggé emelni
- Az egyik legfontosabb dolog, amire törekedhetünk, az, hogy önmagunkhoz hűek legyünk. (integrity)
- Az igazság kimondásánál vigyázni kell arra, hogy mekkora egy ember teherbírása
Kifejtésre szorul:
- A másik felett hatalmat gyakorolni ~= a másikat befolyásolni próbálni. Jó út felé ösztökélni, minimum önvizsgálatra késztetni a másikat jó dolog. Csak abban a formában kell, hogy történjen, ami segíti a másikat önmaga jobbításában, nem pedig kikényszeríti a változást.
- Mit értünk az alatt, ha nem játszunk szerepet? (lehetséges ez egyáltalán? Vagy inkább olyan, mint az asymptote görbe - valami, amit egyre közelíthetünk, de nem érhetünk el) Mit értünk én alatt?
- Nem lehet, hogy néha az a nehéz és nemesebb út, ha egy játszmába bonyolódik az ember, és az lenne a könnyebb, és a felelősség elhárítása, ha az igazságot mondaná? Elsita. És nem jobb-e X-et manipulálni, ha ezzel azt akadályozzuk meg, hogy X másoknak kárt okozzon? (és ebből mi következik, hol húzzuk meg a határt - különösen megismételt játszmák, hosszú időhorizont esetében?)
Problematikus:
- A szexuális érdeklődés ~=szexuális vággyal. Mégis, mire akar kilyukadni a gyermek-szülő példával? Ez a gondolkodásmód, akármilyen jóhiszemű, adott szabad kezet sok pedofilnak a hippikorszakban. A tabuknak néha nagyon is helye van! Abszolút tévhit, hogy a szülőszeretetben benne van a szexualitás. És a vérfertőzés elleni tabu internalizálásának semmi köze az egyéjszakás kalandokhoz! (a logikai hiányosságokon és az üzenet veszélyességén túl, az egész témakör milliószor összetettebb ennél.)
- Parancsra nem lehet tisztelni valakit, igaz - de tanítani és tanulni lehet a tiszteletet. Az elvárásaink is alakítják mások viselkedését. Határokat szabunk, és ez tanítja a másikat.
- Az én nem egy fix dolog. Bizonyos határokon belül képlékeny. Jó esetben (!) egymást is folyamatosan alakítjuk, a probléma nem ennek a tényével van, hanem a hogyannal.
- A vágyakon, gondolatokon, hozzáálláson abszolút lehet változtatni. Cognitive behavioural therapy.
- Ha szabad lefolyást engedünk a vágyainknak, ez nem kényszerít a kellemetlen, de fontos dolgokkal való szembenézésre, önzővé, dúvadakká válhatunk, vagy egyszerűen primitívek maradunk. Kényelmesebb felrúgni egy helyzetet, ami nem tetszik, mint a nehéz, de helyes utat választani. Popper feltételezi, hogy mi magunk mindig tudjuk, hogy mi a jó nekünk. Ezzel ellentétben, az önvizsgálat és a nyitottság az általunk elfogadott, életünkben iránytűként használt szabályok felülvizsgálatára segíthet az egyensúlyozásban a kellő alázat és a gerinces, etikus élet között mind a saját, mind mások fejlődésének segítésében.
